A műemlék építésének időpontját a források a Kr. u. I.-II. sz. fordulójára teszik. A feltételezések szerint a területen fakadó források, patakok vizének felduzzasztásával létrehozott mesterséges tó, völgyzáró gátja volt, egyben megteremtette a lehetőséget az itt húzódó kisebb völgyön való áthaladásra is. A gát tetején húzódott az egykori római hadi út, amelynek nyomvonala jórészt megegyezik a mai 8. számú főútéval. Az olvasható források szerint a hosszúsága 158 m, átlagos magassága 4.5 m. Elképzelhető, hogy eredetileg mérete nagyobb volt.

Az építmény kialakítása építészeti szempontból nagyon igényes, burkolata nagyméretű faragott kváderkövekből áll, amelyek eredete vitatott, egyes feltételezések szerint ez a külső burkolat középkori eredetű, de a belső szerkezet valószínűleg ókori. Sajnálatos módon a 8. sz. út építése során a gát tetejére magas töltést emeltek, ami alaposan megváltoztatta eredeti képét (korábban a régi út, közvetlenül a gát tetején haladt). Ráadásul megbontották az eredeti kőburkolatot, melyet nem túlságosan szakszerűen építettek vissza. A II. világháború végén a visszavonuló német csapatok súlyosan megrongálták a római gátat, amelyet aztán a szovjetek a kivezényelt környékbeli lakossággal állíttattak helyre.

A gát történetéhez népi legenda is kötődik, mely szerint Kinizsi Pál, Mátyás király híres hadvezére egy alkalommal a török elől menekülve átugratott lovával a felhúzott zsilip felett, azóta a helyet Kinizsi ugratójaként is ismerik.

A római kőgát annak ellenére, hogy látványos és értékes műemlék, sajnos kevesek által ismert, mivel a műemlékekkel foglalkozó szakirodalom alig említi, így a turisták sem tudnak róla, noha jó néhányan elhaladnak felette. Közigazgatásilag sajátos módon részben Öskühöz, részben pedig Pétfürdőhöz tartozik, a határvonal a központi csatornán keresztül húzódik. 

/Ösküi Hírek/

Következő cikk: Öskü története

 Képtár

Előző rész:  A bántai kőbánya története

<<Vissza a menübe