A 19. században Magyarországon, de egész Európában, sőt a világ más részein is rettegett betegségnek számított a kolera.

Sokáig nem tudták az okát és a legkézenfekvőbb magyarázatnak azt tartották, hogy a rossz levegő (miazma) okozza. Nem tudták, hogy a betegség kiváltó oka elsősorban a rossz minőségű, szennyezett ivóvíz, a nem megfelelően feldolgozott élelmiszerek – itt elsősorban a húsfélékre kell gondolni – valamint a közegészségügy és köztisztaság rendkívüli fejletlensége és elhanyagolása. Éppen ezért a betegség rendszeresen felütötte a fejét. Több járványról is tudunk, amelyek Magyarországon is végigsöpörtek, de a pontos áldozatok számára vonatkozóan csak becslések vannak.

A kolera 1831-ben jelent meg először országunk területén. Ez a járvány talán a leghírhedtebb az összes kolerajárvány közül, mivel az egész világon végigsöpört, sok százezer embert megölve.

Hazánkban a betegség okozta pánik az úgynevezett felvidéki parasztfelkeléshez vezetett, ami az utolsó ilyen jellegű megmozdulás volt Magyarországon. Okairól annyit érdemes elmondani, hogy a felvidéki szlovák (tót) parasztok a járvány miatt nem jöhettek az ország más részeire aratómunkát végezni és ez súlyos anyagi problémákat jelentett számukra, veszélyeztette a megélhetésüket. Ráadásul a korabeli hatóságok és a földbirtokosok a tudomány akkori állásának megfelelően, miután rájöttek, hogy az ivóvízzel lehet a fő probléma, bizmut porral próbálták fertőtleníteni a kutakat. Előfordultak kisebb-nagyobb mérgezéses esetek, természetesen minden rossz szándék nélkül (a bizmut por véletlen túladagolása miatt), de a felvidéki tótok úgy értelmezték a számukra szokatlan és érthetetlen eseményeket, hogy a magyar földbirtokosok kútmérgezéssel akarják kiirtani őket. Ebből következett a felkelés, amely az 1830-as évek elejének egyik legsúlyosabb konfliktusa volt Magyarországon.

A járvány később 1848-49-ben a szabadságharc alatt majd 1854-55-ben és 1871-ben újra megjelent és ismét áldozatokat szedett. Utolsó ilyen járványra hazánkban 1893-ban került sor.

Természetesen a kolera, mely az egész országra kiterjedt, Ösküt sem kerülte el. A legtöbb adatunk az 1831-ben pusztító betegségről maradt fenn. Az Ösküi sírkert Keleti részének (a halottas ház mögötti rész) elnevezését az emlékezet Kolera temetőként őrzi. A rossz kicsengésű meghatározás ennek az 1831-es járványnak a nyomán született. Ebben az évben szeptember másodika és november tizenötödike közötti időszakban drasztikusan megnövekedett a településen a halálozások száma. Kitört a kolera járvány!

A betegség súlyos hányással, hasmenéssel járt és az így fellépő folyadék- és só veszteség akár néhány óra vagy néhány nap alatt izomgörcsökhöz, majd halálhoz vezetett. A kor orvostudománya nem tudott segíteni a megfertőződött embereken. Ennek a járványnak a során az akkor 1116 lakosú faluban 78 ember vesztette életét. A kolera terjedéséhez a már korábban említett okokon kívül, hozzájárult valószínűleg az is, hogy sok volt az átutazó idegen és postakocsi útvonal is haladt erre felé.

Robert Koch 1884-ben fedezte fel a betegség kórokozóját, ezzel megnyitva az utat a leküzdése felé.

Következő rész: Öskü a II. világháború végén 

Előző rész: Településünk és a vasút

<<Vissza a menübe