Ezek a malmok az Aranyoskúti-dűlő környékén működtek. Itt számos forrás fakadt, melyek vize a Bántai érben gyűlt össze, ez a vízfolyás hajtotta az Aranyoskúti-kallókat.

A malmokban posztó készítéshez szükséges gyapjú tömörítését, kallózását végezték. Vízi kerékkel hajtott nehéz fakalapácsokkal tömörítették a szűr készítéshez felhasználásra kerülő gyapjút és állították elő a szűrposztót. A posztó anyagát a hamuházban készített hamulúggal itt fehérítették.

A XIX. század végére, a XX. század elejére a posztó, mint ruhaanyag, kiment a divatból, helyét átvették a gyárakban előállított ruhaszövetek, így a malmok feleslegessé váltak. Ezután lassan pusztulásnak indultak, fa és kőanyagukat a lakosság építkezésekhez fokozatosan széthordta. Manapság már szinte nyomuk sem maradt.

Az egykori kallómalmok vizét a II. világháború után elvezették Pétfürdő irányába, hogy ipari vízként hasznosítsák.

A falu legrégibbnek tartott gabonaőrlő malmával folytatjuk az ösküi malmok bemutatását.

Mészáros malom

A Kerektemplom lábánál álló malmot Tói vagy Falubeli malomnak is nevezték. Építésének ideje ismeretlen, elképzelhető, hogy az egykori Újlaky vár mellett volt valamilyen középkori előzménye. A XVIII. sz. végén már üzemelt, ebben az időben 3db nagy felülcsapott vízikerékkel működött. Ekkori tulajdonosai nem ismertek, de az biztosra vehető, hogy az 1900-as évek előtti időszakban gróf Witzleben-Altdöbern Henrik birtokolta, aki a környék iparosításában játszott jelentős szerepet. Tőle vásárolta meg a malmot az 1900-as évek elején Mészáros József, bakonybéli születésű molnár mester. Az elkövetkezendő évtizedekben az ő családja birtokolta és használta az épületet. Ebben az időszakban a malom 2 db felülcsapott vízikerékkel működött, mindkettő kb. 2,5 m átmérőjű volt, és egy-egy malomkövet forgattak.

A malom teljesítménye 5-6 mázsa gabona megőrlése lehetett 24 óra alatt. 1905 körül a molnár korszerűsítette a malomgépezetet és az egyik malomkő helyébe, Ganz hengerszéket, egy darab hasábszitát (a korábbi úgynevezett gatyaszár szita helyett) illetve Szendy féle daragépet és koptatót szerelt be. A korszerűsítések nyomán a malom teljesítménye duplájára nőt.

1910-ben a korábbi nádtetőt lecserélték cementcserépből készült tetőre. 1938-ban újabb korszerűsítésen esett át a malom, a két vízikereket leszerelték és egyik helyére egy 8 lóerős Bánki féle vízturbinát helyeztek. 1942-ben Mészáros József fia, Lajos vette át a malom vezetését és 1950-ig ő működtette. A háború után a malmot nem államosították, de tulajdonosa végül felhagyott a molnármesterséggel. A gépeket hamarosan leszerelték, ettől kezdve az egykori malom a mai napig lakóházként funkcionál.