A péti szőlőhegy és a bortermelés már csaknem három évszázados múltra tekint vissza.

A vidék a török időkben jó részt lakatlan volt, és csak a XVIII. sz. első felében telepítettek ide szlovák ajkú lakosságot a környék birtokosai a Zichy grófok. Az új lakosok hamar művelés alá vonták az eddig elhagyott földeket, és nekik köszönhető a szőlőkultúra meghonosítása is. Egy korabeli (1766-os) térkép szerint, néhány évtized múltán a szőlőhely területén, már kiterjedt művelés folyik, számos gazdasággal, ezek tulajdonosai javarészt ösküi illetőségűek voltak, akik így saját maguk közül választották a hegyközség elöljáróit. A bortermelés felvirágzása magával hozta, egyéb jól jövedelmező tevékenységek megjelenését is, ilyen volt például a préselés után fennmaradó szőlőtörkölyt felhasználó szeszfőzés is.

Az 1878-ban született hegyközségi szabályzatot megfogalmazó Hegyközségi Articulus mely az elöljárók, a hegybíró, a hegymester illetve a tagok jogait, kötelezettségeit rendkívül részletesen meghatározza, de emellett az általuk letett eskü szövegét is tartalmazza, nemcsak gazdaságtörténeti, hanem művelődéstörténeti szempontból is rendkívül értékes.

Mint korábban már említésre került, a péti szőlőhely birtokosai nagyrészt ösküi illetőségűek voltak, ezért szerették volna, ha a terület falujuk részévé válna, ugyanis közigazgatásilag Palotához tartozott.

Az első dokumentált próbálkozásra, a terület Öskühöz csatolására, a kiegyezés utáni években, 1873-ban került sor, amikor Gáspár Ferenc és társai beadvánnyal fordultak a Magyar Királyi Belügyminisztériumhoz. A területet birtokló Palota elöljárói felháborodottan fellebbezték meg a beadványt, amely ennek nyomán elutasításra került. Az indoklás az 1871/XVIII. Törvénycikkre hivatkozott, mely szerint a terület ahhoz a településhez tartozik, amelyhez korábban is, illetve ahová lakói az államadót fizették.

Három év elteltével Szloboda Márton, társaival egyenesen Tisza Kálmánhoz fordult, aki ekkoriban a miniszterelnöki poszt mellett egy ideig belügyminiszterként is tevékenykedett. A máig fennmaradt szép kiállítású kérelmük ezúttal is elutasításra került. A kudarcok után, jó ideig újabb kísérlet nem történt.

A péti szőlőhegy végül 1927-ben lett Öskü Községhez csatolva, s a mai napig is része, annak ellenére, hogy 1941-ben majd 1947-ben a Nitrogénművek vezetése megpróbálta saját kezelésébe vétetni mivel, a gyár dolgozói közül többen is a területen éltek. Arra hivatkoztak, hogy az általuk fizetett adó tulajdonképpen őket illetné és nagy szükség volna a különböző fejlesztésekhez erre a pénzre. Végül nem jártak sikerrel, noha az akkori Megyei Közgyűlés és az alispán is támogatta a tervüket.

A péti szőlőhegy ma is nagy szerepet játszik az ösküiek életében, az itt termett szőlő és a bor az ő munkájukat dicséri.

/Ösküi Hírek/

Következő rész: Ösküi kerektemplom

 Képtár

Előző rész: Öskü története

<<Vissza a menübe