Már a római korban is lakott volt a vidék, bizonyítékként szolgál erre az, hogy a környéken számos római kori településre utaló leletet találtak, valamint, az hogy két obsit-plakett is előkerült (melyet római legionáriusok kaptak, miután letöltötték szolgálati idejüket és a környéken telepedtek le). Továbbá az Aquincumot és Savariát összekötő híres római hadiút is itt húzódott, egy feltételezett őrtorony társaságában, aminek a romjaira az Árpádok korában, román stílusú kerek kápolnát építettek.

A település első írásos említésével 1082-ben találkozhatunk, Villa Es alakban, így a falu keletkezése a XI-ik századra tehető. Avar kori sírmezőt is feltártak a község határában, majd a honfoglalás idején is letelepedtek a környéken az őseink: Ősbő vezér kapta meg a területet. Erről, Anonymus írása is bizonyítékul szolgálhat számunkra, mely szerint a vidéket az Ősbő nemzetség „szállta” meg.

A falu ismert tulajdonosai:

Rozgonyi, Újlaky, Zichy családok.

A középkor egyik méltatlanul keveset említet írásos emléke az Ösküt is ábrázoló 1514-ben készített Lázár féle térkép, melynek részletét most itt megjelenítjük.

Az ábrázolás nagy valószínűséggel a Kerek őrtoronynak, és az Újlaky várkastélynak köszönhető, a kettő összekapcsolása minden bizonnyal elbátortalanítja a történészeket, hisz valóságos fizikai kapcsolatra utaló jelek nem találhatók.(Az Újlaky várkastély első írásos említése 1426-ban történt.)

Az őrtorony lehetett a vár kápolnája, de Öskü önálló egyháza ezekből az időkből még nem ismert és a környező falvakban leányegyházként sem említik.

A török idők harcai a település sorsát kedvezőtlenül befolyásolták, 1535-körül elnéptelenedett. Újratelepítésre 1704-ben került sor, a Zichy grófok kezdeményezésére, sajnos sikertelenül. A kuruc idők viharai az itt letelepedni szándékozó német jövevényeket könyörtelenül elsodorták. Új telepesek csak 1718 körül jelentek meg a falu területén ezúttal Besztercebánya környékéről érkezett szlovákok. Bátrak és merészek voltak, új környezetük kihívásait jól kezelték. A kezdeti nehézségek leküzdésének szép bizonyítékaként kell gondolnunk a Péti-szőlőhegyben 1767 évben kezdődött szőlőtelepítésre.

A település hitélete a kor követelményeinek megfelelően alakult. A római katolikus vallást követők számára a felújított kerek templom állt rendelkezésre, míg az evangélikus vallásúak 1785-ben új templom építésébe kezdtek, mely végleges mai formáját 1830-as években érte el. Az új római katolikus templom 1848-ra készült el teljesen.  

A község legnevesebb szülötte Tasner Antal (1808 – 1861 író, akadémikus, ügyvéd), aki Széchenyi István személyi titkára és egyik legközelebbi munkatársa volt.

Az Osztrák-Magyar Monarchia fennállásának idején 1908-ban katonai gyakorló kiépítése kezdődött meg a Bakonyban. 1911-re alakult ki nagyjából a ma is használt Lőtér. A Márkótól Bakonykútiig húzódó, 45 km hosszú, 2-15 km széles terület, amely jelenleg Közép-Európa legnagyobb éleslövészetre is alkalmas lőtere, az állam tulajdonában van, s a rendszerváltozás óta a magyar honvédség kezeli.

A község közlekedés szempontjából előnyös helyen fekszik, gépkocsival, autóbusszal, vonattal egyaránt könnyen megközelíthető. A település az elmúlt évek folyamán is dinamikusan fejlődött számos fontos beruházás valósult meg, valamint a meglévő közintézmények bővültek és újabbak is létrejöttek. A 90-es években kiépítésre került a gáz, a csatorna, és a vezetékes telefon-hálózat. Európai Uniós forrásokból megújult 2004-ben a Művelődési Ház, később 2011 nyarán átadásra került az IKSZT (Integrált Közösségi Szolgáltató Tér), mely Tasner Antal szülőházából lett kialakítva. 

/Ösküi Hírek/

Következő rész: A Péti szőlőhegy története

 Képtár

Előző rész: Kikeri-tói római kőgát története

<<Vissza a menübe